A bárban egy domborművekkel teli fehér ruhás mixer kutakodó szemekkel próbálta kitalálni, mit is szeretnék inni. Nem siettem el a dolgot, ugyanis a látvány, amit láttam közben kellemesebbnek tűnt, mint az ital, amit kérni szerettem volna. Egy másik hölgy lépett be a bárba, közvetlen a medencék felé nyíló üvegajtók felől, és mint aki tisztában van testének minden porcikájával, végigsétált az emeletre vezető lépcsőkig. A testén még csillogott a víz, vállán hanyagul átvetve törölközője. Visszapillantott és egy pillanatra szemembe nézett. Fenemód ismerős volt, de nem tudtam hová tenni. A pincér, még mindig kérdően nézett rám.
Egy Bacardi lesz - szóltam oda és leültem a bárszékre. A jégkockák kellemesen hűsítették a poháron keresztül a homlokomat, mikor hozzáérintettem és az járt a fejemben, honnan ismerem azt a szépséget. Miközben e meditáltam, egy ujj kopogtatta meg a vállamat.
Hello Pit. Te mit keresel itt? Csak nem a versenyre jöttél? - egy régi-régi vetélytársam volt. Még a volt Szovjetunióból ered a kapcsolat, már ami a versenyi illeti. Érdekes eset volt. KGB tisztként szolgált az oroszoknál és engedéllyel járta a versenyeket. Valóban régen volt.
- Zdrasztvujtye Oleg. Nem láttalak az utolsó verseny óta. Azt hittem abbahagytad. Egyedül?