Nyár volt, meleg tikkasztó nyár. A hőmérő 38 fokot mutatott árnyékban. Áldottam a szerencsémet, hogy végre jó időt fogtam ki a nyaraláshoz. Sok munka állt mögöttem, így hát megérdemeltnek éreztem a pihenés lehetőségét egy Európától távoli országban, ahol mindig süt a nap és a szállodák fehér falai már messziről jelezték, megérkeztünk. A repülő szárnyai felett vakított a nap, de nem akartam lehúzni a napellenzőt. Látni akartam fentről ezt a kis szigetet, ahol két hónapot fogok eltölteni, egyedül, távol a városok zajától és piszkos színétől.
A szemem, míg ellát tiszta kék óceán és felhő még hírmondó sem. Egy apró gyöngyszem a tengernyi víz közepén.
- Hol fog leszállni a repülő? - járt az agyamban.
Ahogy közelebb értünk a sziget hatalmasra nőt és tisztán látszott a leszállópálya széles betonszalagja - idáig minden ok. Talán még az is igaz, hogy sellőket fogok látni-vihogtam magamban, ugyanis az utazási iroda recepciósa mosolyogva kacsintott rám, amikor ezt mondta. Úgy legyen. Mélázásomból a stewardess kisasszony halk, de erélyes szava ébresztett fel. A biztonsági övre figyelmeztetett, no meg arra, hogy leszállunk és a kézi poggyászomról ne feledkezzek meg.
Nocsak? Mikor szállt fel ez a tündér erre a gépre? Idáig hol járt az eszem? - Szomorúan néztem utána, mert arra gondoltam, hogy alvás helyett talán érdekesebb dolgok is történhettek volna velem, ha nem most veszem észre ezt a kedves teremtést. A gép kicsit döccenve ért talajt és lassan begurult a pálya melletti épülethez. Tényleg megérkeztünk.